Budapest, a város, ahol élek. Sokszínű, mozgalmas, izgalmas. Bármelyik jelzőről lehetne bejegyzést írni, de hosszas litánia helyett, következzék az oldal legelső eposza.
Az előzmény:
Bírom, hogy ha valakit kilakoltatnak, akkor egyből sajtóst és jogvédőt hív. Jöhetett volna a Koppány Csoport is, de nem jött. A sírás-rívás ilyenkor elengedhetetlen színészi kellék. Jaj, most mi lesz!? Hát ez lett. Persze nagyon szomorú dolog, ha valaki elveszíti a lakását, na de hogyan? Ha a morzsákat felszedjük a riportból, akkor rájövünk, hogy mi volt az ok-okozat.
A srác elmondta, hogy '98 óta nem fizetnek rendesen, az apuka leromlott egészségügyi állapota miatt. Közel 4 milliós(!) adósságuk van. Mégis mit gondol az, aki ennyivel tartozik? Ennyire meglepő, hogy 16 év nem fizetés után kiraknak valakit?
Mint józsefvárosi lakos kijelenthetem, hogy a "nyóckerben" a bérlakást igénybe vevők között egyre nagyobb méreteket ölt a tartozást felhalmozók aránya, ehhez párosul még a rengeteg önkényes lakásfoglaló is. A kerületben meglátásom szerint a közbiztonság és főleg a droghelyzet folyamatosan romlik... (Erről majd, egy későbbi cikkben részletes beszámoló lesz.)
A másik oldalon lévő emberek, akik fizetnek vagy törlesztenek foggal, körömmel, elégedetlenek. Ilyenkor ugrik be a kettős mérce, ha én fizetek, akkor a másik miért nem? Természetesen ebbe a témába mélyen beleásni nem szabad, mert minden eset más.
Várjuk a Kisfalu Kft.-től és a Lakásgazdálkodási Osztálytól a bérlakás állomány hatékony kezelési módszereit, megoldásait, amivel az ilyen esetek elkerülhetőek lennének. És talán egyszer megéljük azt is, hogy a bírósági procedúrák elhúzása miatt, nem hoznak családokat olyan helyzetbe, hogy hosszú évekig éljenek abban az ábrándban, hogy minden szép és jó, mint ez a jelen eset is ezt példázza.
"Senkit sem hagyunk az út szélén" - Legyen így, minden bajba jutott ember érdemel segítséget. Az már egy más kérdés, hogy ki mindenki és mennyit is...
Ui: Az objektív tájékoztatás jegyében a másik oldal megkérdezése érdekes módon elmaradt a riportban.
